Foo Fighters - Echoes, Silence, Patience And Grace (2007)

Az igencsak egyedi névvel rendelkező Foo Fighters (annakidején a szövetséges pilóták hívták így az azonosítatlan repülő tárgyakat) már több mint 12 éve hirdeti az igét. Az új albumukkal együtt már hat nagylemezen vannak túl, és jó pár slágerré vált számmal büszkélkedhetnek (All My Life, Best Of You, stb.). Az alapítótag, Dave Grohl (ének) nyugaton már-már rock 'n roll szimbólummá vált, de Taylor Hawkins (dob), Nate Mendel (basszus) és Chris Shiflett (gitár) se panaszkodhatnak, hiszen mindannyian igazi rocker arcok, és ha egy banda nem akar az épp toppon levő trend alárendeltje lenni, akkor az a hiperlaza Foo Fighters.

Zenéjükben is mindig ott volt a lázadás mint domináló elem. Sosem akartak újat alkotni, de a klasszikus alapokat olyan egyedi módon tálalják, hogy nem lehet őket összekeverni semmilyen hasonló stílusú bandával. Nem szakít ezzel a tradícióval az Echoes, Silence, Patience And Grace című lemez sem, ami a banda történetében hatodszorra is egy erőteljes, modern rock albumot takar.

A nem véletlenül a tracklist első helyén trónoló The Pretender hihetetlen dinamikával nyitja az albumot. Az elringató intro riffet azonnal követi egy pattogó verze ami után arcunkba csapja a banda az igencsak fülbemászó refrént, instant klasszikus, nem csoda hogy ebből lett az első klip és kislemez, hogy a toplisták első helyét ne is említsem. Igazi meglepetés volt első hallgatásnál a szám fele utáni hangulatos kiállás, ami tovább cifrázza a dal így is kilengő dinamikai különbségeit; tökéletes felvezetés az ütős, minden gőzt kiadó outrohoz.



Hasonló felépítést követ a Let It Die, azzal a különbséggel hogy az akusztikus felvezetés itt elég hosszúra nyúlik, az igazi zúzást a végére sűrítették be, de extraként egy hardcorera hajazó üvöltést is becsempésztek a szám legvégére. Sajnos az ezt követő Erase Replace csak egy erölködő kaszálás, felejtős darab. Talán ezzel a számmal is valami újat akartak alkotni; ha igen, akkor enyhén szólva is átestek a ló túloldalára vele.

A Long Road To Ruin egy hangulatos, dallamos kis darab, könnyen kaphatjuk magunkat a refrén dúdolásán egy-két hallgatás után. Ugyan itt nincsenek olyan ugrálások mint az első két számban, ellenben kapunk egy kellemes kiállást egy jó kis szólóval zárva. A lassú, elszállós akusztikus résszel nyitó Come Alive szép lassan megy át egy fokozatosan keményedő (de nem gyorsuló!) lezárásba. A szám felénél még vonósokat is hallani, ami tovább emeli a dal fura atmoszféráját. Ezt követően jön egy szép, végig akusztikus szám, Stranger Things Have Happened címmel, kapós dallamokkal, de semmi extrával.

A két következő feel-good szám, a Cheer Up Boys, Your Makeup Is Running és a Summer's End közül egyik sem valami különleges, de jó kikapcsolódást nyújthatnak egy unalmas délutánon vagy egy városi séta közben. Furcsa meglepetés volt viszont az album háromnegyedénél bújkáló The Ballad Of The Beaconsfield Miners, egy hillbilly beütésű akusztikus darab, ének nélkül. Kifejezetten hangulatos, aki nem csak háttérzúzás gyanánt hallgatja az albumot, biztos értékelni fogja.

Nem tudom miért, de a Statues című számot én rögtön a Queen-nel vontam párhuzamba. Még ha nem is konkrétan rájuk hajaz, a klasszikus '70-es, '80-as éveki klasszikus rock beütés letagadhatatlan (főleg a hangszerelés miatt). Valószínűleg ez nem véletlen, a szám elég melankólikus, az öregedés felett bánkódik. Az egyetlen zavaró dolog benne az a (talán túl) sokszor elismételt sor, ezt leszámítva teljesen helyén van. A But Honestly a Come Alive szerkezetét követi, akusztikusból lassan átcsap zúzásba, azzal a kivétellel hogy ez a szám pár fokkal pörgősebb, és fülbemászóbb is. A Home véleményem szerint egy kiválló zárás, nagyon szép, érzelmekkel teli dal a honvágyról, és egyben merengés a múltról.

Végül: 8/10 - A banda felhasználta az "egyszerű alapok elsöprő erővel való előadása" képletet Az Echoes, Silence, Patience And Grace lemezükhöz is. A rajongók biztos nem fognak csalódni, akik pedig még nem hallották Dave-ék munkásságát, azoknak igazi meglepetés lehet a máramár az egyediséget lassacskán teljesen mellőző rock színterén. Az egyetlen negatívum, hogy nem fedeztem fel a számok közt egy összekötő kapcsot (se a szövegekben, se a hangulatvilágban), ami egy ilyen albumhoz szerintem elengedhetetlen.


Tracklist
1. The Pretender - 4:29
2. Let It Die - 4:05
3. Erase Replace - 4:13
4. Long Road To Ruin - 3:44
5. Come Alive - 5:10
6. Stranger Things Have Happened - 5:21
7. Cheer Up Boys, Your Makeup Is Running - 3:41
8. Summer's End - 4:37
9. The Ballad Of The Beaconsfield Miners - 2:32
10. Statues - 3:47
11. But Honestly - 4:35
12. Home - 4:52

Linkek
foofighters.com - Hivatalos oldal
foofighterslive.com - Fansite
Myspace oldal
Wikipedia bejegyzés a bandáról (magyarul is)

Videók
The Pretender (Stage6, letölthető)
Long Road To Ruin (Youtube)
The Pretender - Így készült, első rész (Youtube)
The Pretender - Így készült, második rész (Youtube)

Régebbi klipek
Best Of You (Youtube)
All My Life (Youtube)
Learn To Fly (Youtube)

Az albumot innen letöltheted (ha bele szeretnél hallgatni):
http://rapidshare.com/files/63335705/FFESPAG.rar